4,0 az 5-ből- 3.36 Közösségi besorolás
- 197 Értékeltem az albumot
- 84. 5/5-öt adott
A szerkesztő megjegyzése: Az album eredeti közzétett értékelése webhelyhiba volt. Tyler, az Alkotó koboldja az 5-ből 4-es besorolást kapott. Elnézést a hiba miatt.
A Hype egy trükkös változó a növekvő hip-hop művészek számára. Míg sok játék közben egyenesen lepényhal a téves tartalom vagy a félénkebb kiadvány-végrehajtások miatt, addig a veszett rajongók tőlük elvárható elsöprő zenei bravúrok egyszerűen megsemmisítik őket. Nagyon valóságos értelemben a Furcsa jövő farkas bandája megöli őket Tyler összes frontembere, a Teremtő a stúdió debütálásával ennek a dilemmának a lényege. Kobold .
Nehéz elválasztani Gobliné a 2009-es előd sikerének potenciálja Fattyú ; mivel a hip-hop fogyasztók annyira elszomorodtak a műfajt félremagyarázó művészek új élharcosa miatt, a kritikusok óhatatlanul vonalakkal vonják a homokba a Páratlan Jog legitimitását. Sajnos a gyalázkodóknak azonban Kobold nem fogja megelégedni őket azzal, hogy az OFWGKTA kudarcot vall. Míg Kobold nem felel meg annak a lázas hisztériának, amelyet a csoport az elmúlt évben generált, Tyler fergeteges mondókái és gazdagon réteges produkciója annyira izgalmas hallgatást nyújt, amennyire polarizál.
Kobold hol veszi fel Fattyú abbahagyta, mivel Tyler továbbra is hercegével terjeszti. Mégis amíg Fattyú fenntartott egy bizonyos szonikus tartalékot, amely földet tartott, Kobold spirálok az irányítás nélkül lázadó perverzióvá. Míg Tyler, a Teremtő soha nem ismert, hogy tartson vissza a lírai túlzásoktól, Kobold mulat abszurd végleteiben, és arra törekszik, hogy hallgatóit kiszámított kényelmetlenség állapotába hozza. Olyan számok, mint a Radicals, a Tron Cat 
és Sandwitchek anarchikus diszkontranciával csapnak le, amely élre állítja a hallgatót. Még a visszafogottabb dalok is, mint a She Frank Ocean-szel és a ragyogó Yonkers megtestesíti Tyler középső ujjakkal felfelé tartó hozzáállását, amikor az eltorzult lányokat és az istenverte nyelőcsövében szúrt Bruno Mars meséit fékezhetetlen individualizmusra fordítja. Az OFWGKTA kibaszott hozzáállása eloszlathatja a barátságos viteldíjat kereső hallgatók egy részét, de a dekonstrukció és a hangzavar miatt pokolian hajlandóakat, Kobold megkönnyebbülésként jön.
Míg Gobliné a kaotikus pillanatok rendkívül szórakoztató izgalmassá teszik, az album introspektívebb pillanatai teszik ki Tyler igazi ajándékát. A Goblin, Nightmare és az ötletes album kulcstartó Golden című dalai tökéletesen megragadják Tyler mániás hajlamait, mivel legbelső gondolatai és érzelmei megkerülhetetlen meggyőződéssel áradnak ki. Ezenkívül az Ő egy reménytelen romantikus brutálisan őszinte vallomása. Bár a dal kissé túl érzelmes lehet a hallgatók számára, akik hallani akarják Tyler sikolyát, Öld meg az embereket, a szart éget, baszd meg az iskolát, ez egy friss levegő lehelet egy nemi erőszakkal, gyilkossággal és rajzfilmszerű elfajulással népes albumon.
Tyler megerõsíti a termelõi furcsa képességeit, és olyan kacagtató vágásokat készít, amelyek keverik a Lex Luger kemény esztétikáját a punk rock méregtelenül gondtalan bohóckodásával. A Tron Cat egy pánikszerű gyakorlat szakszerűen összeállított diszkordanciában, morgó basszussal, 16 bites szintetizátorokkal és ismételt pergős slágerekkel kiegészítve, amelyek túlhajtják a dal energiáját. Ismét azonban Tyler finomabb pillanatai teszik igazán fényessé az albumot. A főszereplő Yonkers azon vágások mellett, mint a Nightmare, a Golden és az űrkor instrumentális együttese, Au79, Tylert úgy találja, hogy produkcióját csupasz elemekre vetkőzik, az előbbi szám pedig egy egyszerű rácszajt alkalmaz, melodikus zongorakapcsolókkal párosítva a zenei gravitas érzése sok elismert Hip Hop-producernek még el kell érnie.
Kobold azonban alig remekmű. A projekt néhány unalmas pillanatot szenved, és kiderül, hogy Tylernek és társaságnak még van hova fejlődnie. Szórakoztató jellegű tulajdonságai ellenére Erdély és a Bitch Suck Dick nem sokat tesz hozzá az album eszeveszett hangvételéhez, míg Fish ugyanazzal az őrült-erőszakos személyiséggel próbálkozik, amelyet Tyler kimerített az LP korábbi felében. Talán a legfurcsább hiányosság az albumon az Analog, amely poporientált produkciójával és hokey dal tartalmával fájó hüvelykujjként kilóg.
Végül a Furcsa jövő rajongói megnyugodhatnak Kobold fenntartja a legénység rendkívül megosztó státusát: a hallgatók vagy imádni fogják, vagy utálják. De a nap végén kevés haszna van annak, ha panaszkodunk arra, hogy a projekt mennyire nem annyira felvidító, mint előző kísérő darabja. Tyler, a Teremtő még mindig elragadó disztópikus víziót valósít meg a Hip Hop-ról, amely nem hajlandó kompromisszumot kötni azzal, amit a rajongók és az ipar kritikusai követelnek tőle.
